• HU
  • EN
< Vissza a betegségekhez

Előfordulás, kőtípusok

A húgyúti kőképződés (urolithiasis) világszerte az egyik leggyakoribb urológiai betegség. Európai prevalenciája 3–5%, incidenciája 0,2% körüli, de idősek körében a prevalencia
5–10% is lehet, sőt egyes betegcsoportokban az incidencia elérheti a 10–20%-ot. Urológiai osztályokon a kőbetegek aránya kb. 10–15%.
A valódi húgyúti kövek egy vagy több kristályos komponenst és szerves anyagokat (mátrix, inkorporált anyagok) tartalmaznak. A kövek okozta tünetekhez hasonlókat azonban más anyagok (véralvadék, mátrixkő, idegen test) is kiválthatnak. Kóros vizelet-összetételhez anyagcserezavarok, anatómiai okok és életviteli hibák vezethetnek. A kőképződés tehát multikauzális folyamat, amelynek minden részletét nem ismerjük még, ezért a kőprofilaxis sem mindig eredményes, gyakran be kell érnünk a meglevő kő eltávolításával.
A kőképződés génekhez, génmutációkhoz, deléciókhoz köthető okainak felderítése elkezdődött. Az eddigi eredmények jelenleg igen korlátozottan hasznosulnak a klinikumban. A kőképződés hátterének vizsgálatakor keressük a vizelet túltelítettségének előidézőit, a kristályosodási inhibitorok (pl. citrát) hiányának okait, a kristályok húgyúti fixálódásának (pl. anatómiai) okait. Nélkülözhetetlen a kőanalízis, a kőösszetétel és a komponensek lokalizációjának ismerete. A legkeményebb kövek egy főalkotóból állnak (whewellit, brushit, húgysav, cisztin), a többkomponensűek törékenyebbek, könnyebben zúzhatók.

Kalcium-oxalátok (a legygyakrabban előforduló kövek)
Fejlett országokban a két leggyakoribb kő (60–80%) a kalcium-oxalátmonohidrát (whewellit) és a kalcium-oxalát-dihidrát (weddellit). Külön és keverten is lehetnek kövek főalkotói. Megkülönböztetésük azért is fontos, mert a réteges monohidrát az egyik legkeményebb kő, a dihidrát ellenben kifejezetten morzsalékony.
Keletkezésükért primer, diétás és enterális okok lehetnek felelősek, pl. veleszületett betegségek, hibás táplálék-összetétel, gyakori szomjazás, alacsony vizelet-pH, intesztinális, renalis vagy endokrin hypercalciuria, primer és szekunder hyperoxaluria, zsírok malabszorpciója, immobilizáció, D-hipervitaminózis, Crohn-betegség, colitis ulcerosa, bypass műtét, az Oxalobacter formingens hiánya, ismétlődő húgyúti fertőzés.