Etiológia
A prostatitis etiológiája jelenleg sem teljesen tisztázott, kialakulásában több tényezőnek
tulajdonítanak szerepet:
- infekció (mikrokoloniák, illetve biofilmek a prosztatakövek felszínén),
- immunpatológiai megbetegedések,
- stressz, ami alatt a kismedencei izomzat fokozott tónusát, izomzat
- fasciájában elhelyezkedő mechanoreceptorok fokozott érzékenységét értjük.
- hormonális faktorok.
Leggyakrabban aszcendáló úton alakul ki, amikor a kórokozók elsődlegesen az urethra alsó szakaszán telepednek meg, majd különböző tényezők hatására feljebb, így pl. a prosztatába kerülhetnek. A kolonizáció szempontjából a szexuális kontaktusnak van a legjelentősebb szerepe. Ilyen esetekben elsődlegesen a hüvely kolonizálódik vagy fertőződik baktériumokkal, és megteremtődik a lehetősége annak, hogy a szexuális kontaktus kapcsán a kórokozók átmenetileg kolonizálják a férfi urethráját. Ezt követően a baktériumok virulenciájától, illetve a szervezet immunállapotától függően alakulhat ki a prostatitis. Az utóbbi időben egyre több közleményben immunológiai oldalról közelítik meg a kórképet, és előtérbe került az autoimmun eredet lehetősége is. Mindezek mellett nagyobb hangsúlyt fordítanak a kialakult vizelési diszfunkcióra, amelynek hátterében.
- a sphincter externus kórosan emelkedett zárónyomása,
- a hólyagnyak inkomplett relaxációja,
- az emelkedett intraprosztatikus nyomás, amelynek következtében vizeletreflux alakulhat ki a prosztataduktuszokban, illetve az acinusokban
A prostatitisek kialakulásában a haematogen és a lymphogen útnak egyaránt csekély a szerepe.
Rendelési idő
H | egyeztetett időpontban | |
K | 16-18 | |
Sz | egyeztetett időpontban | |
Cs | 16-18 | |
P | egyeztetett időpontban |
Keresés
Bejelentkezés