Terminológia

A BPS tünetegyüttese irritatív és obstruktív komponenseket tartalmaz, amelyek különböző mértékben jelentkeznek. A prosztatanagyság, az obstrukció foka és a panaszok mértéke között csekély összefüggés áll fenn: kis volumen járhat obstruktív vagy irritatív tünetekkel, és rendkívül nagy volumen mellett is lehet tünetmentesség.

Általánosságban a BPH rövidítés az idősebb férfiak hólyagürítési zavarának szinonimájává vált. E helytelen gyakorlat miatt sokszor – éppen nem-urológus orvosok – kezelik a BPS-s (jóindulatú prosztata nagyobbodás tünetegyüttes) betegeket a hólyagürítési zavar okainak bizonyítása nélkül, vagy csupán a tapintott prosztata megnagyobbodás miatt, de a megfelelő, pontos diagnózis fennállása nélkül.

Különösen a BPH gyógyszeres kezelésének előtérbe kerülésével emelkedett meg a szakmaidegen kezelési kísérletek száma. A következmény: eredménytelen kezelés, költségemelkedés és a kezelési minőség csökkenése.

A benignus prosztatahiperplázia (BPH) kizárólag hisztológiai diagnózist jelent, bár a hétköznapi gyakorlatban helytelenül szélesebb értelemben használják. A beteg ugyanis nem BPH-val, hanem általában alsó húgyúti tünetekkel jelentkezik, amelyet az angol-amerikai nyelvterületen LUTS elnevezéssel jelölnek. A tipikus BPH-s beteg LUTS-szal és a társult panaszokkal fordul orvosához, amelynek hatása az életminőség romlásához vezethet. Emiatt az eddig benignus prosztata hiperpláziával (BPH) jelzett kórképet helyesebb lenne benignus prosztataszindrómának (BPS) nevezni, hogy ezzel a tünettan (LUTS), a prosztata megnagyobbodás (BPE) és az obstrukció (BOO vagy BPO) közötti rendkívül változó patofiziológiai viszonyt kifejezzük. A napi gyakorlat azonban nem ezt a logikát követi és a legtöbb nyelvterületen, így hazánkban is a BPH elnevezés használatos. A diagnosztikának tisztáznia kell, hogy milyen viszonyban áll a LUTS, a BOO, a BPO és a prosztata megnagyobbodás (BPE).