Diagnózis

A prostatitis diagnosztikája a tünetekre, a prosztatamasszátum, illetve a masszázs előtti és utáni frakcionált vizelet mikroszkópos és bakteriológiai vizsgálatára épült. Tekintettel a betegek változatos fajtájú és súlyosságú panaszaira, a jóindulatú prosztata megnagyobbodáshoz hasonlóan, tüneteket felmérő kérdőívek „symptom score”-ok segítik a diagnózis felállítását, a beteg állapotának objektívebb követését, illetve a kezelés eredményességének lemérését. A BPH-hoz hasonlóan többfajta symptom score-t hoztak létre, a kérdések számában, illetve a kérdéscsoportok típusában különböznek egymástól. A kérdőívek közül ma leginkább a NIH által javasolt és jól használható NIH prostatitis kérdőív terjedt el.
A tünetek felmérése mellett változatlanul nagy a jelentősége a Meares és Stamey által leírt „három pohár” próbának, illetve a prosztata masszátum mikroszkopikus és bakteriológiai
vizsgálatának (lehetnek aerob, anaerob baktériumokra történő vizsgálatok, esetenként speciális módszerek, pl. PCR). A masszázs utáni vizeletben, amely maximum 5–10 fehérvérsejt lehet a látóterenként ,10-15-nél több fvs vagy zsírtartalmú makrofágok jelenléte diagnosztikus értékű (CBP, CPPSIII/a). A klasszikus „három pohár” próba szenzitivitása, illetve, specificitása 91%. Mindezek ellenére napjainkban elégségesnek tartják a masszázs előtti és utáni vizelet mikroszkópos, illetve bakteriológiai vizsgálatát, amennyiben a betegnek urethritises panaszai nincsenek. Abban az esetben, ha mindkét frakcióban fvs és vagy baktérium található, úgy a cystitis kizárása céljából a vizsgálat megismétlése 3 napos antibiotikum-kezelést követően javasolt. A kezelést lehetőleg olyan antibiotikummal végezzük, amelynek a prosztataszöveti szintje rossz (pl. Nitrofurantoin). Gyógyulás esetén elkerülhető a prostatitis kezeléséhez szükséges elhúzódó antibiotikus terápia.

Leggyakoribb kórokozók a prostatitisben
Igazolt szerepkör:

• Escherichia coli,
• Klebsiella spp.,
• Proteus mirabilis,
• Enterococcus fecalis,
• Pseudomonas aeruginosa.

Feltételezett szerep bizonyos esetekben:

• Coag. Neg. Staphylococcusok,
• Chlamydia trachomatis,
• Ureaplazma urealyticum,
• Mycoplasma hominis.

Immunhiányos állapotban, HIV fertőzés mellett a M. tuberculosis, Candida spp.-ek és egyéb ritka gombák is szerepelhetnek kórokozóként. Immunhiányos állapotban, HIV fertőzés mellett a M. tuberculosis, Candida spp.-ek és egyéb ritka gombák is szerepelhetnek kórokozóként. A masszázs utáni vizeletvizsgálatot nem helyettesítheti az ejakulátum hasonló vizsgálata, hiszen az ondóban a spermatocitákat nehéz elkülöníteni a leukocitáktól, és az ondótenyésztés pozitív prediktív értéke is alacsony (fokozott kolonizáció, illetve szennyeződésveszély). Mindezeken kívül több összehasonlító vizsgálat kimutatta, hogy rossz az összefüggés az ondó, illetve a prosztata masszátum gyulladásos elemei között, és az ondó nem csak a prosztatát, hanem az ondóanyagot, a mellékherét és a herét is képviseli (Kreiger, 1996). A rektális digitális vizsgálat (RDV) elsősorban akut prostatitis esetén kórjelző (duzzadt, feszesen infiltrált, kifejezetten fájdalmas). A krónikus prosztatagyulladás (CBP, CPPS) tapintási lelete igen változatos (egyenetlen, tömött, heges, olykor retenciós), olykor normális is lehet. A prosztataváladék egyes összetevőinek változásai (gyulladás esetén: pH>8, LDH izoenzim 5 és 1 aránya nő, immunglobulinok szintje emelkedett, a prosztata antibakteriális faktor, Zn-, Mg- és Ca-ionok koncentrációja csökkent) elsősorban nem a diagnosztikában, hanem a terápia nyomon követésében jelenthetnek segítséget.
Prosztataspecifikus antigén (PSA) emelkedéssel az ABP-k 71%-ában, a CBP-k 15%-ában, míg CPPS-k 6%-ában számolhatunk. A szabad és kötött arány meghatározása a prostatitisen belül nem nyújt további segítséget.
A transzrektális ultrahangvizsgálatnak önálló diagnosztikai jelentősége nincs, hiszen a régebben feltételezett prostatitisre jellemző UH eltérések specificitását (prosztatakövek, periurethralis meszesedés, periprosztatikus vénás tágulat, vesicula seminalis tágulat, echodús területek) nem tudták igazolni. Elsősorban intraprosztatikus abscessus kimutatásában, illetve malignitás gyanúja esetén nyújt segítséget.
Urodinámiás vagy videourodinámiás vizsgálat csak a nem gyulladásos kismedencei fájdalom szindróma esetén mérlegelendő, mivel ebben a csoportban a betegek 30-40%ában észlelhető valamilyen eltérés. Ezzel szemben az uroflow vizsgálat, főleg ha a beteg panaszai döntően vizeléssel kapcsolatosak, úgy kiegészítő vizsgálatként ajánlott (BPH diff. diagnózis). A prostatitis szindróma diagnosztikájában javasolt vizsgálatok:

Anamnézis,

• NIH prostatitis tüneti kérdőív kitöltése és értékelése,
• fizikális vizsgálat,
• masszázs előtti és utáni vizeletüledék, illetve masszátum mikroszkópos és bakteriológiai vizsgálata,
• vizelési napló, uroflow, illetve reziduum meghatározása,
• CPPS III/b esetén, antibiotikumra nem reagáló esetben urodinámiás vizsgálat.

1. Akut bakteriális prostatitis

A négy típus közül ennek a diagnózisa a legegyszerűbb, hiszen a vizelési panaszok mellett akut gyulladás tünetei is megfigyelhetők (láz, hidegrázás, fvs-, fájdalmas, tészta tapintatú prosztata). Napjainkban a kórokozók döntő többsége Gram-negatív enterális patogén (75%), ezek közül is a leggyakoribb az E. coli, de az esetek 25%-ában más Grampozitív baktériumokkal is számolnunk kell.

2. Krónikus bakteriális prosztatitsz

Tünetei árnyaltabbak, mint akut esetben. A betegek 61%-nál alhasi fájdalom, 16%-nál dysuria, 12%-ban áttetsző húgycső-váladékozás, 9%-ban visszatérő húgyúti infekció és szexuális probléma figyelhető meg. A masszázs utáni vizeletben >10 fvs és a kórokozók döntő többsége (95%) Gram-negatív (85% E. coli, 15% Klebsiella spp., Pseudomonas aeruginosa, Proteus spp.).

Differenciáldiagnosztikai szempontból az alábbi kórképeket kell figyelembe vennünk:
BPH, Sexually transmitted disease (STD), urethritis, cystitis, hólyag és prosztatakarcinóma,
anus és rectum betegségei.

3.1. Gyulladásos eredetű idült kismedencei fájdalom szindróma (CPPS)
A klinikai tünetek és a vizelet mikroszkópos vizsgálatának eredménye a krónikus bakteriális prostatitishez hasonló, viszont a masszázs utáni vizeletből hagyományos módon kórokozó nem tenyészthető ki annak ellenére, hogy a gyulladás klinikai és immunológiai jelei is jelen vannak. Régebben ebben a kórképben hangsúlyozott Chlamydia trachomatis, illetve Ureaplazma urealyticum mellett ma egyre nagyobb szerepet tulajdonítanak más kórokozóknak is (Gram-negatív baktériumok, koaguláz-negatív Staphylococcusok, illetve anaerob baktériumok), az intraprosztatikus refluxnak, az így megemelkedett prosztata-urea- és kreatinin tartalomnak illetve a prosztatakövek felszínén kialakult biofilmeknek. Differenciáldiagnosztikai szempontból a legnagyobb problémát az STD-k és a vesiculitisek jelentik.

3.2. Nem gyulladásos eredetű kismedencei fájdalom szindróma
A klinikai képre ugyanaz jellemző, mint a bakteriális, illetve a nem bakteriális prostatitisre, de gyulladásnak jele nincs, így sem leukocyturia, sem bacteriuria nem figyelhető meg.